Sziasztok Drágáim! 

Jelentem, lehúzzuk a rolót a blog.hu-n, és átköltözünk a Freeblogra. Ez a blog egy titkos társaságé volt, de mióta megszületett Lili, már ér szétkiabálni a híreket a neten, így nem akarok tovább titkolózni. Két helyen lehet minket megtalálni a jövőben: 

Ágnes: http://artmuller-agnes.freeblog.hu

Lili: http://lilianna.freeblog.hu

Köszönöm mindenkinek, hogy velünk tartott ebben a nagy kalandban, és várok mindenkit szeretettel a másik két blogon (remélem, nem hiába). Sok puszit küldünk,

Lili és az ő mamija :)

Egyelőre ennyi képet tudtam feltenni, de természetesen készülnek majd még továbbiak, és amint tudom, rakom ki őket az albumba. Addig jó szórakozást ezekhez a képekhez: 

FOTÓK LILIRŐL

Azt hiszem, ideje lesz beszerezni gyermekemnek néhány igazán lányos ruhácskát, mert egyelőre kizárólag Ákostól örökölt cuccokban "jár".

Ezzel azt hittem, nem lesz semmi gondom, elvégre nem tök mindegy, milyen színű ruhácskát köp / pisil / kakil le a gyerek? Viszont Lili szívszaggatóan hasonlít a bátyjára, és a minap véletlenül úgy szólítottam, hogy "kisfiam", tegnap pedig - magam sem értem, hogyan és miért - azt mondtam neki, hogy "na gyere, Ákoskám...".

Bár az én számon szaladt ki ez a pár szó, engem is meglepett, és rájöttem, muszáj venni néhány lányos cuccot szegénykémnek, mert ez így nem lesz jó...

Kicsit izgultam, hogy jó döntés-e a 38. hét betöltésekor azonnal kitessékelni Lilit a pocakomból. Amíg a kórházban feküdtem, minden nap megnézték a szívhangját, és azt is, vannak-e méhösszehúzódásaim. A szívhang mindig rendben volt, de semmi jele nem volt annak, hogy Lili már indulóban lenne.

Drágáim, Ti mind! 

Köszönöm a türelmet, köszönöm a rengeteg figyelmet, szeretetet, törődést, üzenetet, kedvességet, megértést és mindent, mindent, mindent! Nem tudok rá szavakat, hogy milyen sokat jelentettetek nekem az elmúlt hetekben, és hogy mennyire mardosott már a lelkifurdalás, amiért nem tudok géphez ülni, nem tudok hírt adni magunkról, miközben pontosan tudom, hogy mennyire várjátok (Heni mindig átadta az üzeneteket, neki külön is köszönöm még, hogy vállalta a közvetítést oda-vissza!). Ne haragudjatok rám, kérlek Benneteket!

Oké, mindegyiknek nem muszáj, de Eta éljen soká, amiért ma is beengedett a vizsgálóba! Igazán rendes lány. :)

Sziasztok Drágáim,

na mit szóltok? Találtam egy gépet a kórházban, ahonnan írhatok Nektek! Na meg egy nagyon kedves nővérkét, aki beengedett a vizsgálóba, hogy használjam ezt a bizonyos gépet. De pssszt! :)) Gondoltam, kihasználom gyorsan a helyzetet, és írok Nektek, amíg még lehet.

Holnapból többféle van. Akad, amelyik normál tempóban érkezik a ma után. Más holnapok idegtépő lassúsággal közelednek, ezek különös ismertetőjele, hogy valamiért nagyon várjuk őket. És vannak a rohamtempóban közelítő holnapok, amiket nem várunk, amiktől tartunk, amiket még tologatnánk kicsit. Na, nekem ez utóbbi holnapból jutott.

Nem tudom, más családokban is így szokás-e, de nálunk a legtöbb gyereknek volt valami "nyugtatója". Én magam az ujjszopásommal vigasztaltam magam, ami igen praktikus volt, mert az ujjam mindig kéznél volt. Az unokahúgomnak "dője-babája" volt, ami egy puha, selymes kendőből varrt kis rongybaba volt tulajdonképpen. Nálunk az egyik lánynak "rongyija" volt, azzal tudott csak elaludni, azt nem volt szabad otthon felejteni sosem.

Jó híreket kaptam a gyerekemről, amiket első örömömben gyorsan ki is fecsegtem ide. Aztán kitöröltem inkább, nehogy elkiabáljam. De ez az újabb, új forrásból érkező jóslat totálisan összecseng a korábbi jóslatokkal, így hajlamos vagyok hinni neki. És fülig ér a szám, úgy vigyorgok! :)))))))))))

Készülünk a kórházba. Ez nemcsak nagy pakolást jelent, hanem mindenféle olyan teendőket is, amikre ott vélhetően nem lesz alkalom. Ma például kozmetikusnál voltunk, hogy rendbe tetessük magunkat (főleg a Mamát, mert Baba nyilván tökéletes odabent), mielőtt bevonulunk a kórházba.

Ahogy ígértem, itt van Nektek a potyamacska, egy igazi Bocsimacsi, akár bántottalak Benneteket, akár nem. Tegnap este született az ágyban, és mivel oda nem vittem magammal színes ceruzákat, ideológiát is gyártottam a fekete-fehérséghez: a bűnbánat nem olyasmi, amit vidámra színezve komolyan lehet venni, ezért ilyen. :) Íme:

Nem szaporítom sokat a szót, csak elétek tárom az egész macskafarmot. A gebéket is újrafotóztam, keret nélkül, így talán jobban látszanak. A képekre kattintva külön-külön megtekinthetők nagyobb méretben is a kis szörnyetegek. Íme:

Tegnap elkészült a dagimacska sorozat második része is. Az első, tengerparton sütkérező darab után most egy erdőben szunyókáló dagimacsi született, ma pedig a tervek szerint elkészítem a sorozat utolsó darabját, egy kávéház padlóján ábrándozó dagimacsi lányt. Ha elkészülök vele, feltétlenül bemutatom őket Nektek is. :)

Bizony, eddig nagy hanggal mondhattam, amikor más anyák panaszkodtak, hogy én simán kapok levegőt, elvégre Lili keresztben fekszik, és nem nyom semmit olyan nagyon. Na, ennek tegnap vége lett. Most, hogy a kis popsiját feltolta a bordáimhoz, én is úgy kapkodok néha a levegőért, mint a partra vetett hal.

Azon keveseknek, akik még nem fáradtak bele teljesen a gyerekvárásomba, elmesélem, mi volt ma ultrahangon. :)

Valamivel elrontottam a gyomrom, de nem tudom, mi volt a bűnös. Az viszont tény, hogy éjjel fél kettőtől reggel fél hétig üldögéltem a gyerekszobában, rohangáltam ki pisilni, és egyfolytában arra koncentráltam, hogy ne hányjak. Baromi rosszul voltam. Mostanra ebből jórészt a fáradtság maradt, de most attól vagyok rosszul. Három óra alvás egy éjszaka nekem nem elég... :(

A helyzet a következő:

Fizikailag: minden oké.
Lelkileg: Félek, nyűgös vagyok, szar kedvem van. Azt hiszem, erről elég is ennyi.

Csók.

Egyik kedvenc bloggerem, Bajla készített egy fotósorozatot "Napi koffein" címmel. Egy éven át minden áldott nap készített egy képet, amin mindig más, mindig csodás kávék szerepeltek, különleges körítéssel. Nekem nagyon tetszett. Az imént olvastam az egy év statisztikai adatait, hogy melyik kép hol készült, hogyan stb. Erről persze eszembe is jutott egy ötlet, amihez már csak egy gyerek kell. Ez a kis "kellék" pedig - ha Isten segít - legkésőbb 3 hét múlva már szabadlábon lesz...

Rendszerint semmi rendszer nincs abban, hogy egy éjszakai ébredés után vissza tudok-e aludni vagy sem. Általában nem. Most azonban minden terhelő körülmény ellenére aludtunk egy nagyot.

Betöltöttem a kritikus 35. hetet, eddig minden oké, ne tessenek izgulni értem (vagy ne nagyon). Ma alig voltam gépnél, mert egy piciminit pihentem délelőtt, aztán egész délután sütöttem-főztem, mert 5re vendégek jöttek, akik 8kor már el is mentek, viszont 11 körül érkezik az új turnus, jönnek a férjem haverjai. Kártyahétvége van, egész hétvégén maratoni bridzspartik lesznek nálunk. Milyen jó, hogy kétszintes a ház! Amíg ők odalent duhajkodnak, én békésen pihengetek Lilikével idefent. :) 

Most pihenni térek, mert erőst elfáradtam, de hétvégén tengernyi időm lesz itt nagy társas magányomban, úgyhogy majd akkor írok hosszabban. Csók (főleg azon keveseknek, akik még nem untak rám és a babavárásra, és még mindig képesek érdeklődni felőlem :D).

Pihenj, pihenj, pihenj... - hallom mindenkitől, és tudom, hogy igazuk, igazatok van, de nem olyan egyszerű ez. Aki várt már gyereket, tudja, hogy ebben az időszakban már a fekvés se egyszerű mutatvány. Lili kétségbeesve rugdalózik, ha kényelmetlen neki a dolog, és bizony egyre inkább az.

Tegnap kaptam egy kis leszúrást a férjemtől. Hiába mondtam, hogy én bizony pihentem eleget, miután meglátta,  hogy elkészültek a macskás (szerinte gebemacskás) képek, a keret lefestve, képek bekeretezve, nem hitt nekem. Azt mondta, hogy rossz kislány vagyok, mert biztos egész nap fent voltam, hogy befejezhessem a gyerekszobába szánt képeket... Pedig nem is igaz! Nem voltam fenn egész nap! Alig több, mint fél napot voltam csak fenn. :) 

...az csipásan ébred. Pláne, ha ilyen korán. Ma hajnali kettőkor keltem, és egyszerűen képtelen voltam az ágyban maradni. Már elszédültem az állandó jobbra-balra forgásban...

Végre-végre-végre! Február van, drágáim! Tudjátok, ez mit jelent? Bizony, ebben a hónapban megszületik a kislányom! Legkésőbb 26-án, de ha a boszorkányoknak hihetünk - és miért ne tennénk, hisz mindig igazuk van - nem is kell addig várni! Jaj, olyan izgatott vagyok! :)