Ahogy nő a gyermekem, egyre jobban érezhető minden rebbenése. Elmúlt 24 hetes, ami annyit jelent, hogy kb. 30 cm magas, szóval már rendesen kitölti ideiglenes lakhelyét. Néha már kifejezetten feszegeti a falakat.

Tegnap elugrottunk az IKEA-ba vacsorázni, mert még mindig nincs konyhánk, így most igyekszünk minden étkezést megoldani házon kívül, amit csak lehet. Amikor behajtottunk az első körforgalomba, akkor éreztem először. Régi emlékeket ébresztett bennem a dolog, Ákos is pont így reagált a körforgalmakra. Kapaszkodott.

Mára ő is ezt csinálja, hihetetlenül édes, ahogy kitámaszt a kanyarban. Ákost a végefelé már el kellett kapnom, szabályosan fogtam a pocakomat a körforgalmakban, mert annyira utálta, mikor bedőltünk kicsit. Na, most elkezdődött a kapaszkodós korszak, azt hiszem, hamarosan már ezt a babucit is fognom kell, hogy nagyobb biztonságban érezze magát a kanyarokban.

Nagyon élvezem, ahogy érzem a mozgását. Még mindig nem olyan nagy, hogy fájdalmat okozzon, csak kellemesen, de jól kivehetően rugdalózik, integet, bokszol. Integet, igen. Azt hívom így, amikor az egyik kezecskéjét a hasfalamon húzogatja fel és le. Hihetetlen édes. :) A tegnapi kapaszkodós mutatvány után elkezdtem énekelni magamban egy Emil Rulez számot. Azóta egyfolytában ezt énekelgetem, és most a Ti fületekbe is beleteszem, tessék: