Azt hallottam a tévében, hogy sokan azzal rontják el az önbarnító hatékonyságát, hogy nem radírozzák le a bőrüket rendesen a használat előtt, és ettől foltosak meg csíkosak lesznek. Azon röhögtem magamban, hogy akkor nekem kéne venni önbarnítót, mert aki nálam leradírozottabb, az már nem is látszik, hisz én naponta kétszer esek magamnak (legalább) a dörzsikesztyűimmel... :)))

Amúgy tudom, hogy vannak, akik imádják, ha fehér a bőrük, és nyáron is óvják nagyon, nehogy lebarnuljanak, de én jobban szeretem magam barnán. Már csak azért is, mert úgy senki nem kérdezi meg tőlem, hogy "te jó ég, milyen sápadt vagy! csak nem lettél beteg?". Szeretem, ha napbarnított színem van, és volt már olyan önbarnítóm, amivel ezt sikerült is elérnem, csak pechemre nem emlékszem, hogy milyen márka volt az. Mert hogy minden hülyeséget kipróbálok én is, aztán csak arra emlékszem, hogy volt közte jó... :) 

Egyetlen dolog miatt nem merek most nekiállni kenegetni magam önbarnítóval, ez pedig a szenvedélyes dörzsikesztyű-használatom. Mert az oké, hogy előtte le kell radírozni a bőrt, de gondolom, azért utána nem tanácsos állandóan koptatni. Márpedig én nem élhetek dörzsikesztyű nélkül, amíg babát várok. Ez az egyetlen szenvedély maradt nekem itt az utolsó időszakra, ebből nem engedek. Inkább maradok ilyen porcelánegér, és várom a tavaszi napsugarakat, amiket majd együtt élvezhetek a teraszon a kislányommal... De szép is lesz az! :D