Helyzet van, bizony, várandós vagyok. :) Ezt csak azon kedves barátaimnak mondom külön, akiknek ez a hír meglepetés.

Kedden fényképészhez vittem a gyereket. Lefotózta a néni, és nagy örömünkre megállapította, hogy csodásan fejlődik a gyermek, aki a saccolással ellentétben nem 12 hetes, hanem már 13. Ez csak azért okozott kis felfordulást, mert gyakorlatilag utolsó pillanatban voltunk ahhoz, hogy elvégezzék a Down-szindróma szűrés első vizsgálati lépcsőjét, de még elcsíptük az utolsó lehetőséget.

Na nem mintha bármi rendellenességre utaló eredmény lett volna a "fényképezés" során! Egyszerű elővigyázatosság ez csupán, nem több. Nekem úgy tűnt, hogy a velem foglalkozó, rám vigyázó egészségügyi gárdának talán kicsit fontosabb is ez, mint nekem. Ha így könnyebben tudnak rám vigyázni, legyen, nem bánom! :) 

Így aztán ma már vérvételen voltunk, aminek a második lépcsője szeptember 17-én következik, és az utána következő héten mondanak egy arányszámot, hogy kb. mekkora esélyt látnak arra, hogy a kölkömnél valami nem stimmel. Mi - naiv-optimistán - arra számítunk, hogy ennek az esélye nulla, hisz láttuk tegnapelőtt integetni, kapálódzni, tiltakozni az ultrahang ellen, nagyon helyes kis ufonauta feje volt. :)) 

Boszorkánykörökben elterjedt nézet, hogy a gyermekem, aki jelenleg kb. 8 centiméter magas már, nőnemű. Bevallom, nekünk totálisan mindegy, hogy fiú-e vagy lány ez a kis tünemény odabent, csak egészségesek legyünk és maradjunk élve mindannyian... De ha az embernek sokat mondják, kezdi a gondolat befészkelni magát a lelkünkbe, titokban már becenevet is találunk a kislányunknak, és mosolygunk rajta, hogy milyen fiús kiscsaj lesz belőle, hisz a bátyuskájától kizárólag fiús holmik maradtak rá.

Szóval már épp kezdtem magam beleringatni az érzésbe, hogy kislányunk lesz ezúttal, amikor Ági barátnőm ma délelőtt egy érdekes törvényszerűségre hívta fel a figyelmem. Azok, akik a második terhességnél erősen hangoztatták, hogy annyira más ez a terhesség, mint az első, hogy tuti más nemű lesz a második gyerek, kivétel nélkül ugyanolyan nemű kisbabát hoztak világra, mint először. Aki viszont azt mondta, hogy pont úgy érzi magát, mint először, szóval tuti megint fia / megint lánya lesz, annál kivétel nélkül azonos nemű gyermekek születtek.

Nos, ha innen nézzük a dolgot, akkor nekem újra kisfiam kell szülessen, hiszen Ákossal amilyen cefetül voltam az egész terhesség alatt, ez a kis picurom olyan kedvesen kíméli a Mamit. Míg Ákossal a 7. héttől a 14. hétig gyakorlatilag éjjel-nappal hánytam, és a 14. héttől a 39. hétig pokoli gyomorégéssel küzdöttem, most megúsztam az első 13 hetet némi émelygéssel. Míg Ákosom állandóan csokoládét és tejet követelt (utóbbit nemterhes állapotban kifejezetten utálom amúgy), ez a kis drága sós kaják felé tereli az anyját, chilis ételeket "választ", fetával töltött pfefferoni paprikát "rendel" vacsorára.

Ha másra nem is jó most ez a kis megingásom, csak arra, hogy eszembe juttatta, hogy TÉNYLEG TÖKÉLETESEN MINDEGY a kisbabánk neme, már  megérte. Ami a lényeg, hogy jól vagyunk, eddig nagyon jól... :)