Ez a mai ébredésem ideje... Pedig úgy szerettem volna még aludni! 

Nem értem én ezt az alvás dolgot! Reggel túl korán ébredek, nappal alig bírok már fent lenni, este olyan korán fekszem le aludni, mint egy kisgyerek (na jó, végső soron gyerekkel vagyok), aztán éjjel nézelődöm, hogy miért nem tudok aludni én. Bevallom, kezdem kicsit megterhelőnek érezni ezt az össze-vissza alvást.

Nem tudom, mi történik a szervezetemben így két óra körül, de a héten többször is ébredtem pontosan ebben az időben. Meg 02:22kor. Úgy látszik, a nullás és a kettes szeret mostanság. Nem is én lettem volna persze, ha nem nézem meg a honlapomon, hogy mit jelent ennek a két számnak a kombinációja. Szerencsére egy nagyon kedves üzenet áll mögötte: "Isten tudatni szeretné velünk, hogy nem hagyott el minket, nem feledkezett meg rólunk: nagyon-nagyon szeret bennünket. Most éppen életünk egy csodálatos, új szakaszát komponálja meg." Köszönöm, az rám fér! :)))

Aludnom kéne, de az csak úgy menne, ha felkapcsolnám a hálóban a villanyt, és olvasnék előtte. Szeretek addig olvasni, míg kiesik a könyv a kezemből. Most viszont nem tehetem, mert a drágám nemrég aludt el, ő meg későn fekvő típus. Így megvárom itt a gép előtt, míg elájulok félig, aztán gyorsan átvonszolom magam a szobába, és megpróbálok aludni... Addig jó éjt mindenkinek, akinek van! :)