Na nem a pocimban, szó sincs róla, ő bizonyára egy kis angyali tünemény! :) Nekem olyan ördögöm van, akinek valamiért tartoztam egy úttal, és a kis szemét be is hajtotta a lehető legrosszabb időben.

Múlt pénteken vérvételen voltam az Egészségházban. Azt mondták, hétfőn mehetek a leletekért. Na de azt senki nem mondta, hogy hétfőre olyan cudar idő lesz, hogy még bent is reszketek a hidegtől a házban, és eszem ágában sem lesz elindulni az esős, szeles, mocskos hidegben itthonról. Gondoltam, majd kedden. Igen ám, de kedden még vacakabb idő lett, még hidegebb, és én már tüsszögtem is addigra. Ezért aztán úgy gondoltam, hogy majd szerdán elhozom...

Tegnap viszont épp a 12. évfordulónk volt a drágámmal, aki nagyon alaposan kitervelte az ünneplés részleteit, és már előző este közölte velem, hogy szerda reggel fél 8kor indulunk otthonról, éhgyomorra. Kérdeztem, hogy miért, ünnepi vérvételre megyünk? Ő azonban nem árult el semmit, csak fogott tegnap reggel fél 8kor, beültetett az autóba, és elragadott ünnepelni. Isteni volt. Csak épp mire hazaértünk a sok programról, az Egészségház már rég bezárt. Így aztán tegnap se tudtam elhozni a leletet.

Gondoltam, majd ma reggel elmegyek, mielőtt megjönnek a munkások, akik a padlózatot javítják az emeleti szobákban. A fővállalkozónk reggel 9re ígérte az embereket, gondoltam, addig simán hazaérek. Fél 8kor csengettek a melósok, hogy kezdenének. Még aludtunk... No sebaj, persze, dolgozzanak, majd délután elmegyek a leletekért.

Mire elindultak, már nem voltam annyira lelkes, hogy kitegyem a lábam az utcára, eljátszottam a gondolattal, hogy inkább holnap reggel megyek el, de telefonált a parkettás, hogy nem holnap délután jön, hanem már holnap reggel 7kor, a festő pedig nem szombaton, hanem már holnap délben. Így a holnapi napom megint zsúfolásig megtelt őrzendő mesteremberekkel.

Így aztán mit volt mit tenni, felkerekedtem. Úgy néztem ki, mint egy full-extrás eszkimó, amikor kapucnival a fejemen, sállal a nyakam körül, kesztyűben, bakancsban, nadrágban, kezemben hatalmas ernyővel elindultam ebben a nyomorult időben a leletekért. Ennek ellenére a csontig hatoló hideg, a nyirkos ridegség két perc alatt átjárta minden tagomat, utáltam az egészet, alig vártam, hogy hazaérjek. Megérkeztem végre az Egészségházba, ami már kicsit messzebbről is gyanúsan sötétnek látszott. Mikor az ajtóhoz értem, megláttam az A4es hirdetményt: "Tisztelt Betegeink! Tisztelt Lakosok! 2009. október 15-én csütörtökön ELMŰ karbantartás miatt intézményünkben nem lesz áramszolgáltatás, ezért ezen a napon az intézmény egész nap zárva lesz! Köszönjük megértésüket! Egészségház" 

Nem idézném azt a meglehetősen cifra káromkodást, ami átvillant az agyamon, de nagyjából el tudjátok képzelni szerintem. Szóval elmentem, de hiába, üres kézzel jöttem vissza. Na jó, nem teljesen üres kézzel: volt benne egy kis görcs az ernyő szorongatásától...

Holnap esélyem se lesz elmenni az eredményekért, talán majd hétfőn... ha közbe nem jön valami. Végül is úgyis mennem kell reggel védőnőhöz, az Egészségház meg útba esik, valahogy csak hozzájutok ahhoz a francos papírhoz... Ehhh... :S