Valamivel elrontottam a gyomrom, de nem tudom, mi volt a bűnös. Az viszont tény, hogy éjjel fél kettőtől reggel fél hétig üldögéltem a gyerekszobában, rohangáltam ki pisilni, és egyfolytában arra koncentráltam, hogy ne hányjak. Baromi rosszul voltam. Mostanra ebből jórészt a fáradtság maradt, de most attól vagyok rosszul. Három óra alvás egy éjszaka nekem nem elég... :(
Ma este megyünk ultrahangra megint. Nincsenek olyan illúzióim, hogy Lili most többet mutat magából, mint szokott. Anyukám persze azért mondja, hogy ha van kép, küldjem át neki feltétlenül, de szerintem nem lesz. Viszont nemsokára úgyis megszületik, majd akkor lesz kép bőven (remélem).
Álmomban (abban a pici időben, míg egyáltalán aludtam) arra ébredtem, hogy fekszem egy ágyon, és a férjem mellettem állva ringatja Lilit. Meglepődtem, hogy már meg is született? Azt mondta, igen, tegnap, csak én azóta aludtam. Aztán odahozta nekem, hogy lássam, és olyan gyönyörű volt! Nézett rám nagy szemekkel, én pedig boldog voltam nagyon. Az nem zavart, hogy átaludtam a szülést... :)
Egy hét múlva ilyenkor már a kórházban leszünk. Furcsa érzés. Eddig annyira vártam, most meg valahogy elkezdtem félni tőle. Péter mondjuk legszívesebben szerintem már most benyomna a kórházba, mert nagyon aggódik értem, hogy egyedül vagyok itthon napközben, ráadásul szerinte nem pihenek eleget (pedig de). Tegnap este feltettük az ágyra azt a műanyag lepedőt, amit eredetileg még Ákosnak vettem, mert ha esetleg az ágyban menne el a magzatvíz, akkor ne ázzon szét a Cardo matrac. Ahogy érzem, elég labilis kis jószág ez a cucc, nagyjából annyi eredménye van, hogy a fordulásoknál már nemcsak a nyögésemet lehet hallani, hanem zörgök is...
Hétvégén rajzolással próbáltam elütni az időt és a hülye gondolatokat a fejemből (nem sok sikerrel), így az első dagimacska már készen van. Remélem, a héten a másik kettőt is meg tudom még csinálni, és akkor azokat is megmutatom, ne csak a gebék legyenek "híresek". :)
Szép napot, drágáim, megyek aludni, mert ez az éjjel kiborítóan fárasztó volt. Cupp.
inehsorab 2010.02.08. 11:09:32
Tökéletesen értem a türelmetlenséged, meg az aggódást is. Nem mondom, hogy nyugi, mert úgyis hiába lenne.
Azt kívánom, mielőbb teljenek a napok, és mielőbb ölelhesd a megálmodott kislányodat!
(Olyan sokat gondolok rátok, hogy éjjel már én is szültem álmomban. Ikereket, akik nem voltak egyidősek, akiket utána nem találtam a kórházban meg. Kész röhej.)
ArtmüllerÁgnes · http://artmuller.hu 2010.02.08. 21:44:32
Úgy látszik, már mindenkinek terhes ez az egész. Látod, a többiek már le is szoktak a blogról. Te vagy csak ilyen kitartó! :)