Ma megint ultrahangra megyünk. Ez két dolgot szokott maga után vonni: 1. Elkezd összeszorulni a gyomrom, hogy jajugyemindenrendbenvan?; 2. Lili őrületes nagy munkába kezd odabent, hogy rendezze sorait. Most sincs ez másként.

Az én gyomorszorító kis aggódásom már meg se kottyan, régi ismerősként üdvözlöm. De Lili annyira lázba jön a nagy eseménytől, hogy az még mindig meg tud lepni. Pláne, hogy a legutóbbi UH-n még kicsit kisebb volt (kb. 6 centivel), mint most, és mára már egy-egy nagyobb mozdulata tényleg olyan, mintha ki akarná rúgni a ház oldalát.

Tegnap este lendült akcióba, veszettül tekerte magát minden irányba, a különböző kis alkatrészei hol itt, hol ott nyomódtak ki. Úgy néztem ki, mint akinek valami fergetegparty van a hasában, de minimum egy kis hurrikán. Már meg kellett fognom két oldalról a pocakomat, mert komolyan úgy éreztem, hogy valamelyik oldalamon mindjárt csinál magának egy lyukat, és kijön. Valójában az szuper, hogy ilyen kis mozgékony, de ezeknél a nagy csatáknál mindig eszembe jut a mumus: van ott egy elszorítható, feltekerhető köldökzsinór, ami okozott már a bátyuskájánál csúnya dolgokat.

Tudom, persze, ne aggódjak, ne gondoljak rá, stb. De azért senki nem hiheti, hogy az olyan egyszerű! Ahogy jön a terhesség vége, úgy kell egyre több és több energia nekem ahhoz, hogy valamiképp nyugalmat erőltessek magamra. Mindenki azt mondja, nem lesz baj, ne aggódj (aztán hozzáteszi, hogy teljesen érthető, hogy aggódom, a helyemben ő is biztos frászban lenne). Félre ne értsetek, megoldom én ezt is magamban, ahogy mindent, mert már tudom, hogy nagyon erős vagyok, és elképesztő fájdalmakat éltem túl. Egy kis idegességgel elbánok. De azért azt nem mondanám, hogy nagyon könnyű...

Szóval ma este doki, beszámolót nem tudom, mikor tudok majd írni, mert szerintem nagyon későn jövünk haza, holnap pedig nem leszek gépnél, de majd igyekszem mielőbb elmesélni, mi volt. Addig meg mindenki, aki szeret minket, drukkoljon! :) Köszönjük! :)

---------------------------------------------------------------------------

(ui: Tegnap beszéltem a védőnőmmel, nagy valószínűséggel köldöksérvem van, ahogy tartottam is tőle. Ma megnézetem a dokival is, és megkérdezem, hogy van-e teendő ezzel vagy csak várunk, míg nemterhesen elmúlik...)