Tegnap este óta olyan nyűgös vagyok, hogy már alig bírok magammal. Semmi nem jó, amihez kedvem van, mire nekilátnék, már nem is akarom, valahogy sehogy se jó. Éjjel alig aludtam a nyűgösködéstől, reggel meg mindent betemető hóra ébredtem, pedig el akartunk menni itthonról. Péter azt mondja, várjuk meg, míg eláll a havazás. Akkor viszont lehet, hogy napokig nem megyünk ki a házból, mert egyre jobban esik, nekem viszont MOST kell, hogy menjek. Muszáj. Ehhez az egyhez még van kedvem. Aztán majd ha elindulunk, gondolom, elmúlik ez is... :-S

Na jó, nem ragozom, írtam róla már tegnap:
http://artmuller-agnes.freeblog.hu/archives/2010/01/29/Ragadozo