Holnapból többféle van. Akad, amelyik normál tempóban érkezik a ma után. Más holnapok idegtépő lassúsággal közelednek, ezek különös ismertetőjele, hogy valamiért nagyon várjuk őket. És vannak a rohamtempóban közelítő holnapok, amiket nem várunk, amiktől tartunk, amiket még tologatnánk kicsit. Na, nekem ez utóbbi holnapból jutott.

A bőröndöm becsomagolva, már csak egy-két dolog hiányzik, amit még indulás előtt használni akarok. A férjem táskája is becsomagolva, műtős ruhával, fényképezőgéppel, miegymással, ezt majd hozza a szülésre. És Lili táskája is becsomagolva vár, pelussal, popsitörlővel, édes kis ruhácskákkal, cumival és mindenféle kellékkel, arra az esetre, ha épp az kéne. Nálunk vannak az iratok, a teendős listák, az ilyen-olyan receptek, ami csak a terhességgel, a szüléssel kapcsolatba hozható.

És ez viccesen hangzik ugyan, de még némi élelmet is viszek magammal, mert ha holnap este befekszem, szinte biztosan nem adnak már enni, és másnap reggel is csak a szerencsén múlik, hogy eszükbe jutok-e ételosztásnál. Abban bízom, hogy délre tudatosul a személyzetben, hogy vagyok, így talán ebédre már számíthatok... De addig se szeretnék éhezni, nem áll jól nekem. :))

Szóval drágáim, búcsúzom. Holnap még talán lesz időm benézni ide, így ha itt üzennétek valamit (vagy mailben), akkor azt még megkapom, utána csak az sms és a telefon marad. Meg akinek esetleg belefér az idejébe, annak a személyes találkozó a Szent Imrében. Utóbbira mindaddig van lehetőség, míg Lili odabent van, utána már nincs lehetőség a látogatásra, meg különben se fogok ráérni... :DDD De előtte időm, mint a tenger, szóval örömmel látok bárkit, aki nem riad meg egy kibővített típusú Ágnes látványától. Megjegyzem, Ágnes maga minden tükörbe nézésnél hátrahőköl önnön méreteitől, de ő köztudottan gyenge idegzetű mostanában... :D

Furcsa érzés, hogy így, Lilivel a pocakomban ma éjjel alszom utoljára az ágyamban. Mire megjövök a kórházból, már minden más lesz. Vagy sokkal jobb, vagy... na, arra nem is gondolunk, ugye? Én megtettem mindent, ami tőlem telt, a babaszoba kész, macskák vigyázzban ülnek a keretükben, én sem őrültem meg a 36 hét várakozás alatt (ami szerintem - tudván, mennyi energiámba volt - szintén nem kis teljesítmény), már csak Lili babám hiányzik a tökéletes harmóniához. Ha megszületett, sms-ben értesül róla mindenki, akinek megtaláltam a számát, a többieket Heni fogja itt, ezen poszt alatt kommentben értesíteni, szóval figyeljetek! ;-))

És szorítsatok nekünk nagyon, jó? Mert bármilyen boldogan és szívrepesve várjuk a Nagy Napot, azért be vagyunk gazolva rendesen... Gondoljatok ránk szeretettel, az biztosan segít! Köszönöm, hogy idáig elkísértetek, hálás vagyok érte. Szeretlek Benneteket. Jövünk, amint lehet! Csók.