Tegnap rettenetes mehetnékem volt, és szabályosan hisztirohamot kaptam tőle, hogy behavazódtunk. A szó igazi értelmében. A kb. 40 centis hó betemetett minket, és mondhatom, rosszabbkor nem is jöhetett volna ez a hórengeteg, hiszen én 8 hónapos terhesen már nem lapátolhatok, a férjemnek meg ágyéksérve van, szóval igazán egyikünknek sem volt való ez a tegnapi hólapátolás. Mondanom sem kell, hogy sérv ide vagy oda, nem engedett a lapáthoz nyúlni engem, megcsinált mindent ő maga délután.

Akkorra elállt a hó, és miután elkészült a kijárat (a nagyon figyelmes uram a kocsihoz nekem külön ásott utat, imádom a pasit :D), elindultunk itthonról. Első utunk a DonPepe étterembe vezetett, ami a Tescoban van, ugyanis délben már kaptam egy sírógörcsöt (na jó, inkább hisztériás rohamot), amiért nem ebédelhettem rántott sajtot, így nem is voltam hajlandó enni ebédet, csak mandarinnal és csokikkal próbáltam kihúzni délutánig. Szóval első a rántott sajt volt, aztán jöhetett a többi őrület.

Elhatároztuk, hogy most nem veszünk még semmit Lilinek, csak kinézünk mindent, aztán majd ha megszületett, Péter megveszi. Ez remekül működött addig, amíg csak nagyobb tételekről volt szó, tehát olyasmikről, amik drágábbak. Jelesül ott van a gyerekülés, ez tényleg ráér addig, de elég drága (bár szerintem nekünk sikerült egy elég olcsót találni, ami viszont minden szempontunknak megfelel). Kiválasztottuk hát az ideális darabot, és mentünk tovább, mikor is megláttam, hogy 1300Ft a gyerektakaró, épp olyan pihe-puha és sárga színű, amilyet szerettem volna. A Brendonban ötezer alatt nem találtam olyat, amit megfelelőnek ítéltem volna. Gyorsan vettem is kettőt, fogadalom ide vagy oda. Aztán már majdnem kiértünk a babaosztályról, amikor megláttam valamit, ami levett a lábamról. Tudom, tiszta hülye vagyok, de nem bírtam otthagyni. Egyszerűen nem ment.

A kérdéses holmi egy macisapi, kesztyűvel. Hogy pontos legyek, egy mackófüles kis sapkácska és két csöpp kesztyű hozzá. Csuda édesek, és nagyon finom, puha anyagból vannak. Ellenállhatatlan. Megmutatom, képzeljétek el ezeket egy édes kiskölkön: 

Na most tényleg! Nem cuki? :D Szerintem nagyon. Ráadásul le volt árazva 2100Ft-ról 1050re, én meg egyszerűen beleszerettem, és vittem. Szegény férjem próbált kicsit tiltakozni, de végül beadta a derekát. Így aztán van a lányunknak saját, vadiúj sapija és kesztyűje, nemcsak öröklött darabok! :))

Ha már úgyis benne voltunk a vásárlásban, és az elveknek is annyi lett, átmentünk az Auchanba is, és ott pedig egy pelenkázó szivacsot vettünk (fürdés után erre fogom majd kiemelni őliliségét a fürdőszobában). Ez inkább az akcióssága miatt volt vonzó, úgyis kéne venni, és ha most épp olcsóbb, hát legyen.

Ez még mindig nem volt elég, kivitettem magam a Camponába, mert akartam venni valamit a DM-ben. Mivel sajátmárkás holmi, máshol nem beszerezhető, és mivel sokféle kapható belőle, nem mertem az uramra bízni a beszerzést, ragaszkodtam hozzá, hogy én akarok választani. Bevallom, tegnap délelőtt még voltak olyan kósza ötleteim, hogy lemegyek ma Győrbe én is Péteremmel, de a Camponából hazafelé rájöttem, hogy hatalmas hiba lenne. Nem tudom megmagyarázni, de olyan mérhetetlen feszültség lesz urrá rajtam az autózás közben, hogy nem bírok nyugodtan ülni, folyton ficergek, pozíciót váltok az ülésben, nem jó sehogy sem. Az M0-n jöttünk pár kilométert, és mégis totál kiborultam, alig vártam, hogy kiszállhassak a kocsiból. Ez Biatorbágy-Győr-Oroszlány-Biatorbágy viszonylatban elviselhetetlen távnak tűnik, így lemondtam az utazásról, maradtam itthon a fenekemen.

De mivel pihenni maradtam itthon, most megyek vissza szépen az ágyikóba (a férjem szigorú utasítása), csak még gyorsan akartam szólni, hogy minden oké velünk, és már nem is vagyunk olyan nyűgösek... :)