Pihenj, pihenj, pihenj... - hallom mindenkitől, és tudom, hogy igazuk, igazatok van, de nem olyan egyszerű ez. Aki várt már gyereket, tudja, hogy ebben az időszakban már a fekvés se egyszerű mutatvány. Lili kétségbeesve rugdalózik, ha kényelmetlen neki a dolog, és bizony egyre inkább az.

Természetesen csak az oldalamon fekve tudok aludni, de az se mindegy, hogyan. Ha nem húzom fel a térdem, akkor kicsit nyomom a hasam, amit gyermekem jól irányzott rúgással jutalmaz. Ha felhúzom a lábam, akkor viszont az nyomja őt alulról, olyankor a combomba(!) rúg. Komolyan.

Legújabb találmánya a kisasszonynak, hogy lábacskáival a bal csípőcsontomra ugrik, a kezével meg a jobb lengőbordámat taszigálja, próbálja minél messzebbre nyomni. Úgy látszik, a sportosságát az apjától örökölte, mert én biza nem vagyok egy ilyen kis sportmaca, de ő nagyon szereti ezeket az akrobatikus elemeket.

A csuklás naponta többször is elkapja, amikor megpróbál odabent levegőt venni, hiába beszélek neki, hogy ezzel még egy icipicit várnia kell, levegő ugyanis csak idekint lesz, ha már végre szabadlábra kerül. Még mindig nem sürgős neki az irányba fordulás, szeret így fordítva lenni. Ákos már 30 hetesen is koponyavégű fekvésben üdült odabent, de úgy tűnik, Lilinek nem sürgős.

Kaptunk nemrég egy bábás könyvet, amiben mindenféle okosság van a dolgok lelki hátteréről, mindenféle homeopátiás gyógymódról (amit én ugyan nem, nem, soha! de azért elolvasom). Ebben a bába nagyon bölcsen megállapítja, hogy bizony a farfekvéses gyerekeknél mindig meg kell a szülőket kérdezni, hogy tudják-e, vajon mit üzen a gyerek nekik ezzel? És tudjátok, mit üzen? A bába szerint azt, hogy túl természetesnek vesszük a születését, és nem foglalkozunk eléggé a nagy eseménnyel, hogy gyereket várunk. Na, ezen könnyesre röhögtem magam. Idestova két és fél éve gyereket várunk. Már Ákost is úgy vártuk, hogy nagyobb szeretettel, törődéssel nem is lehet. Most Lilit kb. annyira, mint a Messiást. És nem foglalkozunk eleget vele... Kac-kac. Lehet, hogy van valami lelki oka a dolognak, de hogy nem innen fúj a szél, abban egészen bizonyos vagyok! 

Másik kedvenc nézetem, hogy azért nem fordult be a gyerek, mert még nem érett meg a születésre. Aha... és mi van azokkal a gyerekekkel, akik még a 40. hét után se fordulnak be? Nem nagyon hiszem, hogy éretlenül emelik ki őket császárral... :-S

Tudjátok, mire vágynék? Egy nagy medencére, ahol lebeghetnék a víz tetején, könnyebbnek érezném magam, semmi nem nyomna sehonnan... ó, édes álmok ezek. Kár, hogy ez is tilos. :-S Nincs mese, megint csak ott tartok, hogy a szülésre vágyom. Türelmetlen vagyok? Naná... :)