Rendszerint semmi rendszer nincs abban, hogy egy éjszakai ébredés után vissza tudok-e aludni vagy sem. Általában nem. Most azonban minden terhelő körülmény ellenére aludtunk egy nagyot.

Este 11 után megjöttek a srácok, és elkezdtek kártyázni. Én már ágyban voltam, nem mentem le hozzájuk köszönni, csak üzentem nekik egy hellot. Éjfélkor éreztem, hogy elég a rajzolásból (az ágyban elkapott az ihlet dagi-macska ügyben, és az elsőnek megrajzoltam az alapját). Előkaptam zenemacit, és Lilikémmel bevágtuk a szunyát.

Éjjel kettőkor jött a férjem, hogy végeztek mára, de az egyik srác igényt tart a nagypárnára, így leviszi neki a sajátját. Oké, kiment, újra sötét, Ágneska alszik tovább. Egy perc múlva jött vissza, hogy még valamit levisz. Kiment, sötét, alvás. Pár perc múlva visszajött, és kivette a kezemből szelíden a kispárnát, amit ölelgettem, hogy arra is szükség van. Mentségére legyen mondva, hogy Cukit, az alvós elefántomat azonnal a kezembe is tette helyette, de később kiderült, hogy ez nem elég jó, mert Cuki túl nagy, és ennyien most nem férünk el egy ágyban... Na mindegy, kiment, sötét, alvás. Mikor mindenkit elrendezett odalent, akkor jött lefeküdni, úgyhogy megint felébresztett a drágám.

Akkor már nem bírtam tovább, kimentem egy körre én is a fürdőbe, mert tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis kéne, és ha már úgyis fent vagyok, ugyebár, akkor... Ezután visszafeküdtem, jött a szerelmetes uram is, és már épp azt hittem, hogy aludhatunk, de tévedtem. Péter úgy tűnik, még nem volt elég álmos, állandóan járt a lába, az ujját húzogatta a matracon, és mivel a fülem a párnámra tapadt, utóbbit különösen idegesítőnek és  hangosnak találtam. Megkértem, hogy maradjon már nyugton, és tudom, hogy igyekezett is, de a lábrázásról nem tudott lemondani. Nagy nehezen elaludt, és magam is meglepődtem a dolgon, de pár perc múlva én is.

Reggel negyed6kor megnéztem az órát, és úgy döntöttem, még túl korán van, alszunk tovább, és így is lett. Aztán 8 után megint megnéztem az órát, de még mindig nem volt sürgős az ébredés, visszaaludtunk. 9kor aztán a természet hívó szava erősebb volt az alvásvágynál, így felkeltünk. Péter is felébredt, és várta, hogy a fiúk is ébredjenek végre odalent, hogy újra a bridzs kerüljön főszerepbe. Nos, most 10:45 van, és még csak most hallok nagyon álmos ásítozásokat odlentről, eddiig durmolt mindenki. :) 

Hiába, kérem, ez egy alvós nap! Még Lili babám is csak a mákoskiflitől ébredt fel egy nagyobb hancúrra, de most megint alukál. Pihenjetek Ti is! :)))