Oké, mindegyiknek nem muszáj, de Eta éljen soká, amiért ma is beengedett a vizsgálóba! Igazán rendes lány. :)

Itt vagyok, drágáim, még mindig összenőve gyermekemmel. Ma igazán forgalmas nap van mögöttünk, láttam, Heni is, Spagi is beszámolt már mindarról, amit megtudtak. Köszönöm, lányok! Elvégre sosem lehet tudni, mikor csöppenek ide megint, vagy egyáltalán lesz-e még alkalmam rá, hogy jöjjek (a gyermekágyi osztályon nem ilyen kedvesek és megértőek, úgy hallottam).

Ma napközben igyekeztem kipihenni a rettenetes éjszakámat, amit a migrén tönkretett. Azt hittem, nem vehetek be semmilyen gyógyszert, de reggel hatkor megtudtam, hogy teljesen hiábavaló volt mártírszenvedésem, már este 11kor kérnem kellett volna egy Algopyrint, és szépen végigaludhattam volna az éjszakát... Franc. Na mindegy, végül 6-8 között aludtam egyet, meg utána még délelőtt egy órácskát, így aztán már sokkal jobb lett a hangulatom. Lili nyomja magát lefelé, nagy erőkkel, de még nem sikerült átkaparnia magát a magzatburkon, egyelőre nem indult el. A délelőtti egyetlen fájásomnak nagyon megörültem, de aztán nem jött több, most este volt pár enyhébb, de semmi olyan, ami megrázó lett volna. Lili néha mocorog, kapirgál odalent a kis mancsával, de még nem jön.

A reggeli vizsgálaton kiderült, hogy bár a méhszáj még zárva van, a doki szavaival élve "vajpuha", úgyhogy ha elindul, akár egy órán belül megszülethet. Ez mondjuk szerintem a dokim-féle túlzás (imád túlozni, ebben nagyon hasonlítunk :D), de lényeg, hogy tényleg bármikor megindulhat a szülés. A mai napra jósolt születés egyre távolibbnak látszik, hiszen már alig 2,5 óra van hátra a napból. Pedig nem bánnám, nagyon nem... :))

Ma nagy dömping volt látogatókból, aminek nagyon örültem. Reggel beugrott egy percre a férjem, hozott pár dolgot otthonról. Aztán meglepetésből keresztanyám is benézett kicsit, nem is szólt előre, csak jött. Később jött a tesóm, és még ott volt, amikor megérkezett Roy barátom. Őt Spagi váltotta, akit viszont a férjem érkezése sürgős távozásra bírt, mert akkor jött csak rá, hogy mennyire eldumáltuk az időt. A férjem után már csak a vizit jött, az nem jelentett különösebb élményt (se negatív, se pozitív irányban).

Minden látogatásom közepette volt valaki, akinek épp eszébe jutottam, és felhívott, ezért előfordult, hogy egy látogató már ott volt, egy épp érkezett, én meg közben telefonáltam valakivel... Nagyon élvezem, hogy ilyen népszerűek vagyunk, még ha az érdeklődés középpontjában nem is én állok, hanem a kislányom. :D Köszönök továbbra is minden támogatást, kedvességet, szeretetet, szurkolást, nagyon jó, hogy vagytok nekem. Ha bármi változik összenőttségünket illetően, Heni tudatja Veletek! Csók. :)