Köztudottan nem vagyok mazochista alkat, ezért is meglepő talán, hogy új szerelmem egy pár dörzsi kesztyű. Tudjátok, olyankis bőrnyúzó alkalmatosság, amit fürdéshez lehet használni. Az enyém már sok-sok éves, talán Avonos, ha jól emlékszem, és rózsaszín. Próbáltam képet keresni róla, de olyan régi, hogy még a Gugli se találja.. Na mindegy.

Szóval azért szerettem bele ebbe a találmányba, mert amikor terhes vagyok, egy különös érzés száll meg. Egyszerűen nem férek a bőrömbe. De nem az idegessétől vagy a boldogságtól, esetleg az izgalomtól, simán a terhességtől. Estére úgy érzem, mintha ezernyi apró tűvel szúrkálnák a testem minden négyzetcentiméterét. Nem durván, csak épp annyira, hogy idegesítsen. Mintha gyenge áramot vezetnének belém. Ilyenkor meg tudok őrülni már mindentől, és aludni se tudok tőle normálisan.

Még Ákosommal fedeztem fel a dörzsi kesztyű csodáját, felhúzom a szép, rózsaszín, ötujjas kesztyűmet, benedvesítem, teszek rá valami fincsi tusfürdőt, és nekiesek a bőrömnek. Végigmosom magam vele, és élvezem, ahogy a feszültség távozik a bőrömön át. Eszement jó érzés, néha kísértést érzek rá, hogy abba se hagyjam többé, de félek, hogy lekopik rólam minden bőr, és azért azt nem szeretném. Persze sok kismama nyúzott a terhesség során, de azért nem szó szerint... :))

Szóval mostanában dörzsi nélkül nincs alvás, de már annyira függő vagyok, hogy néha a reggeli zuhanynál se bírom kihagyni. Imádom. Csak azon töprengek, hogy ha ez a dörzsi kiszolgálja az idejét, honnan szerzek utánpótlást? Mert az ember ugye érzi azt, ha megtalálja az örök szerelmet, és dörzsi ilyen, nem vitás. :)