A védőnő tegnap elkérte az összes papíromat a kiskönyv kiállításához. A citológiai eredményt is kérte, és mindenáron valami P2-t akart rajta megtalálni. Amikor egy P1-et talált helyette, felsikoltott szinte: "Te jó ég! Ilyen jó eredménye szűzlányoknak szokott lenni!"

Nos, bevallom hősiesen, egy mukkot sem értettem az egészből. Milyen P1? Milyen P2? Milyen szűzlány?? Akkor aztán beavatott a citológiai eredmény értelmezésébe: 

• P0: a kenet nem értékelhető
• P1: ideális citológiai eredmény
• P2: jó citológiai eredmény, a szexuális életet élő nők nagyrészének ilyen eredménye van
• P3: enyhe fokban kóros citológiai eredmény
• P4: súlyos fokban kóros sejtek, közvetlen rákmegelő állapotra, vagy korai rákra utal
• P5: méhnyakrákra utaló citológiai eredmény

Szóval úgy tűnik a leletből, mintha nem élnék szexuális életet, pedig... khm... izé... azért ezt nem mondanám. :)))) Kérdeztem tőle, hogy akkor most szégyelljem magam, hogy ilyen érintetlennek tűnök egy szülés után és egy várandósság közben? Vagy kezdjek pályázni a Szent Ágnes megnevezésre, mert "szinte szűz" vagyok még a történtek után is? :)) Jót vihogtunk a dolgon, de még háromszor megnézte a papírt, hogy jól lát-e, teljesen ki volt akadva, hogy ilyet 13 éves kislányoknál lehet csak látni. Persze örülök, ha fiatalabbnak tűnök, de azért ez kissé túlzás. Mondjuk az igaz, hogy jókedvem kerekedett a dologtól, és ez voltaképp elég is. : )