Napok óta nem alszunk. Na jó, ez így nem igaz. A gyerek alszik. Kivéve, ha az anyja is aludni szeretne, mert akkor inkább vad kánkánba kezd a kis drágám...

Gyermekem új stílust vett fel: amint az anyja vízszintesbe kerül, ő már ébred is, és azonnal ropni kezdi a táncot odabent. Ha a Mami sétál, lépcsőzik, takarít, pakol, dolgozik, akkor békésen szunyókál, de arról szó sem lehet, hogy lefeküdjünk! Kizárt! Akkor mindjárt éledezni kezd odabent a mókás kedv, és hol bokszleckéket ad, hol táncórákat, de van, hogy simán csak vidáman célbarúg (ez az egyik kedvenc játéka: hányszor tudom eltalálni anyám belső szervein ugyanazt az egy pontot... hát sokszor).

A héten még nem volt hajnal, amikor 3 és 4 óra között ne ébresztett volna fel. Ilyenkor addig rugdos, míg muszáj kimennem a mosdóba, ha nem akarom, hogy a szobatisztaságom veszélybe kerüljön. De utána sincs nyugtunk, Mocorka edzést tart. Érzem, hogy hulla fáradt vagyok, de nem tudok elaludni, csak forgolódom az ágyban, mint grillcsirke a nyárson. Ákos is csinálta ezt anno, de vele mindig fel is keltem éjszaka. Most viszont napközben egyáltalán nincs lehetőségem a fekvésre, az építkezés, a munka, a sok teendő egyszerűen nem hagy rá időt. Így aztán álmatlanul fekszem hajnalonként, és azzal nyugtatom magam, hogy az alvás nélküli fekvés is pihenés. De valójában már nagyon, de nagyon fáradt vagyok.

Bár csak későbbre terveztem, hogy bevetem a zenemacit, lehet, hogy időszerű lenne megkeresnem. Ákosnak vettük még tavaly, és attól a naptól, hogy elkezdtük használni, gyermekem megszeppenten figyelte a zenét, majd mély álomba zuhant. Olyan volt, mint egy varázslat. A végére már minden este úgy feküdtünk le, hogy felhúztam a zenemacit, odatettem a hasamhoz, és együtt aludtunk el a zenére. Az eredeti terv az volt, hogy még pocakban hozzászoktatom a gyereket ahhoz, hogy ez az alvós hang, aztán ha kikerül, és nyűgösködik, ez talán megnyugtatja. Nem volt alkalmam kipróbálni, hogy igaz-e az elméletem, de talán majd most. Úgy érzem, eljött a zenemaci ideje.

Most azon gondolkodom, hogy meg kéne tanulnom valahogy állva aludni, hátha úgy több esélyem lesz rá. Mondjuk, ha így mennek a hajnalok tovább, akkor simán megtanulom ezt a mutatványt, mert már olyan vagyok, mint egy zombi...

Ő pedig az említett zenemaci, személyesen: