Ma voltam az újabb cukorterhelésen. Hogy egyik kedvenc romantikus filmemből idézzek (Nothing Hill): "Hihetetlen élmény volt. Hihetetlen, de élmény."

Napok óta ment a telefonálgatás ide-oda, hogy hogyan lesz nekem beutalóm és újabb receptem az újabb cukorhoz. Végül elintéződött minden, köszönhetően a recepciós hölgynek, aki kimondottan segítőkész és kedves volt. Bevallom, ezt először nem értettem. Történt ugyanis, hogy ahányszor bementem az EH-ba valamiért, a recepciós hölgyből sütött az utálat, ha rám nézett. Egyszerűen első ránézésre utált. Oké, van ilyen. De ez az undok teremtés vajon hogy lehet olyan kedves, ha nem lát? Ennyire utálná a képemet? Hm...

Tegnap aztán fény derült a rejtélyre: a kedves telefonos nem egyezik az undok, de személyesen ismerttel. Két külön személy, és a telefonon kedves hölgy személyesen is az, nagyon. Panninak hívják, és szerintem egy angyal. Megértő, segít, amiben tud, beszélgetős, vigasztalós... olyan igazi kedves nő. A másik hölgy meg... izé... maradjunk abban, hogy nyilván mindig rossz napját fogtam ki. :)

Szóval leszúrtak ma is kétszer, és mi sem mutatja jobban, hogy ritka problémás nő vagyok: mindenki tudta, hogy én vagyok a szerencsétlen kismama, akinek a Kútvölgyiben elcseszték az előző tesztjét. Mindenki arra tippelt, hogy a "technikai okok miatt" című indoklás annyit jelent prózában: "elejtettük a kémcsövet, bocs". Na, most kaptak újabb adagot, nesze nekik, vizsgálódjanak. Állítólag hétfőn lesz kész a lelet, de én már nem hiszek nekik. Ráadásul hétfőn nem lesz bent Panni, csak kedden, úgyhogy megbeszéltük, hogy kedden érdeklődöm nála, és megmondja, mi újság. :) 

Kérdeztem a második döfés után, hogy már nem emlékszem, van-e valami laborvizsgálat még a terhesség folyamán a 27. hét után? Mondták, hogy persze, a 36. heti labor. Indítványoztam, hogy akkor eleve dupla vérmintát vegyenek, mert az hétszentség, hogy megint elkavarodik, eltörik, értékelhetetlen vagy bizonytalan lesz az első, és akkor mindjárt előhúzhatjuk a második, tartalékos csapatot értékes testnedvemből. Mindenki jót kacagott az ötleten, vércsapolós hölgy mondta, hogy ő szívesen bökdös engem. Mondtam, hogy én is szeretek ide járni, mert jó a társaság, de azért a vérvétel nem lesz a kedvencem, viszont szívesen beugrom egy kávéra, ha dumcsizni van kedvük. :D 

Mindent egybevéve azt gondolom, hogy nincs nagy baj ezzel az Egészségházzal, igazán kedvesek (többnyire), segítőkészek, de a magyar egészségügy nagy szarban van, ha ennyire hanyagul dolgoznak. 27 hete vagyok terhes, ezalatt még nem volt se fizetős, se tb-s vizsgálatom, ami azonnali eredményt hozott volna, mindenhez ismétlés vagy utánjárás kellett.

Pannival való megismerkedésem viszont bearanyozta a napomat, igazán helyes nő, sokat segített a lelki megpróbáltatás elviselésében ma hajnalban. :) És akkor most várom, hogy kiderüljön, hogy is áll a cukrom, cukrom... (mert eztán mindent kétszer mondok, mindent kétszer mondok). :D