Tegnap nekiláttunk anyósommal, hogy kivakarjuk a házat a koszból. Estére derekasan elfáradtunk mindketten, így bevallom, nem kellett nagyon ringatni, hogy elaludjak. Gyakorlatilag letettem a fejem a párnára, és ez elég volt ahhoz, hogy ájultan bebocsátást nyerjek az álmok világába.

Ennek azonban sajnos hátulütője is volt: túl korán ébredtem. Nem, ez így nem igaz. Inkább így: túúúúúl korán. Fél kettőkor. És ötig nem is volt alvás, hiába próbálkoztam. A végén már jöttem-mentem, bekapcsolatam a gépet is kicsit, de semmi nem akart használni. Ha lehunytam a szemem, mindjárt eszembe jutott, hogy ma kapom meg a glükózterheléses eredményemet, és elfogott a pánik: mi lesz, ha cukorbeteg vagyok?

Végiggondoltam százszor a dolgot, és hiába jutottam mindig arra, hogy szerintem kizárt, azért mégis aggódtam. A múltkor hallottam az asszisztens hölgytől, hogy a cukorterheléses vizsgálat két órájában nem célszerű üldögélni csak, jobb, ha sétálgatok, hogy használja a szénhidrátot a szervezetem. Nos, én már megint átestem a ló túlsó oldalára (jellemző...), nemcsak sétáltam. Az első vérvételen sem volt magas a cukrom, valami négy egész mittomén, de vérvétel után megittam a szirupot, és rohantam haza. Igen, rohantam, mert még sötét volt reggel, és félek ilyenkor a kóbor kutyáktól (nappal is félek tőlük, de akkor mások is járnak legalább az utakon, így egyedül rosszabb). Szóval hazarohantam, majd itthon nekiláttam a házimunkához. Figyeltem rá, hogy ne nagyon lazítsak, dolgoztam serényen. Milyen szerencse, hogy a házban van lépcső, azt ugyanis nemcsak számtalanszor meg lehet mászni, de még le is lehet takarítani, az is energia... Így telt a két órám, amikor aztán tempósan visszakocogtam az Egészségházba, és újra megcsapoltak. Gondoltam, ennyi mozgásnak igazán elégnek kell lenni ahhoz, hogy ne legyen a cukrom túl magas. Nos, nem lett. :)

Ma reggel telefonáltam, és kiderült, hogy még az alsó határt sem érem el egészen, 3,1nél kezdődik a referenciatartomány, az enyém csak 3 kereken. :) Nem gondoltam, hogy ennyire jól fog sikerülni ez a szénhidrát-felhasználási kampány... Csak most meg ki ne találják nekem, hogy biztos tévedés történt, csináljuk meg újra, mert ilyen kevés nem is lehet egy kismamának! :))

(Most vigyorgok, de képzeljétek, hogy fogok szentségelni, ha tényleg kérnek újabb kontrollt is...)