Az a fajta ember vagyok, aki akkor hisz a jóslatoknak, ha valami pozitívumot ígérnek. Most nem tudom, mit gondoljak...

Az első terhességem alatt én szentül hittem, hogy a szülést kísérő fájdalmakat a hasamban fogom érezni, aztán sikerült úgy végigélnem egy vajúdást, hogy a hasam még csak kicsit sem fájt, ellenben a derekam majd' leszakadt a helyéről. Úgy éreztem, mintha a derekamnál egyszerűen szétszakadnék. Ugyanez a fájdalom volt végig a vajúdás alatt, aztán a szülés közben is, a hasam egyáltalán nem fájt. Később ezt elmeséltem a szülésznőmnek, és ő mondta, hogy bizony, mindenkinek másként van ez, van, akinek csak a hasa, csak a dereka, de van olyan is, akinek mindkettő fáj.

Így tehát megtanultam, hogy mi az az érzés, ami a méhösszehúzódásokkal jár, és mostanában már elő-előfordult, hogy az orgazmus kínzó fájdalomba csapott át, mert a méhösszehúzódástól a derekam pontosan azt az érzést produkálta, amit anno vajúdás közben éreztem. Az új év beköszöntével már éjfél után meglepett ez a fájdalom, minden előzetes történés nélkül, és a mai nap során már többször is, néha kifejezetten erősen. Nem rendszeres ez a fájdalom, csak olyan "jövök, ledöntelek a lábadról, aztán mehetsz a dolgodra"-szerű.

Lehetnek ezek elvileg jóslófájások is, de szerintem a 30. héten ez még kicsit korai, ha nem tévedek. Bevallom, nem emlékszem, hogy Ákossal hogyan volt, mikor kezdődött, mert akkor még nem tudtam, mit kéne figyelnem. Most órákig feküdtem, de nem sok változás történt, hol semmi, hol meg elkaszál az érzés... Lehet, hogy csak arra figyelmeztet ez a kis kóbor fájdalom, hogy ideje végre elkezdeni a babaszobával való foglalkozást? Jaj, körül is nézek gyorsan, mik a teendők! :)