Nagy munkában vagyunk mindannyian. A férjem szimultán húslevest főz, biliárdozik és gyerekbútort fest, Ági lányunk és én töri dolgozatot írunk egész nap, mert hétfőn le kell adnia (és ha már hónapok voltak rá, miért is ne az utolsó pillanatban kezdjünk hozzá, ugye?), Licsi baba pedig egész nap azon dolgozik, hogy beforduljon a megfelelő irányba. Ezt a törekvését lassan el is éri, ha jól érzem...

Szerintem ez a kicsilány vizsgadrukkos egy cseppet. A múltkor is kényelmesen elvolt farfekvésben, és amikor "megtudta", hogy megyünk ultrahangra, két nap alatt addig mocorgott, míg harántfekvésbe nem tornázta magát. Akkor aztán hetekre elég volt neki a nagyobb túrákból, maradt bennem keresztben fekve. Ahogy közelít azonban a január 15-i 4D ultrahang, Licsike egyre nagyobb mocorgásban van. Mit mocorgásban? Egyenesen akrobatikus mutatványokkal lepi meg a mamáját, és a közvetlen környezetét.

Már reggel jóval korábban ébredt, mint én, és hiába tekergett, nem voltam hajlandó teljesen felébredni. Aztán napközben tartott ugyan néhány félórás szünetet, de ezeket kivéve akkora munkában van, hogy a hasam jobbra-balra tekereg, hol erre, hol arra dől, itt egy kis popsi nyomódik ki, amott egy lábikó támaszkodik meg... szóval tényleg nagy munkában van a kisasszony. Pár nappal ezelőtt a harántfekvésből már majdnem teljesen sikerült lefelé fordulnia, akkor a bal csípőcsontomon rugózott állandóan. Mostanra úgy érzem, nagyjából egyenesbe fordult, mert a lábacskái már nem az oldalamon "kukucskálnak" kifelé, hanem gyönyörű, egyenes mozdulatokkal tapossák a gyomromat. De valami még nem lehet egészen tökéletes, mert még mindig tornászik, még mindig helyezkedik, a pocakom meg a leghihetetlenebb alakzatokba rendeződik percenként - a Papa és a nővérkéje legnagyobb döbbenetére.

Mi tagadás, furcsa érzés, de egyszerűen imádom ezt a kiscsajt, mert még ezt is úgy tudja csinálni, hogy ne fájjon nekem nagyon, épp csak érezzem, lássam, mit csinál. Egész nap őt figyeltük fél szemmel, és nagyon sokat nevettünk, csuda édes a kisasszony. :) Most lassan végre megyek az ágyba (előtte persze a kihagyhatatlan dörzsis fürdés következik... hehe), és azt hiszem, gyorsan lejátszom neki a kedvenc zenemacis dallamát, hátha végre pihen is szegénykém valamennyit. Ilyen dolgos nap után rá is fér egy kis lazítás. És rám is, mi tagadás... :)