Annak idején, mikor Ákost vártuk, rengeteg babaholmit kaptunk. Kizárólag olyanoktól, ahol két kisfiú lakik, az ő "levetett" holmijukat kaptuk meg. Minden nagyon jó állapotban érkezett hozzánk, bababútor, babaruhák, ilyen-olyan kiegészítők... persze minden fiús kivitelben, hogy is lehetett volna másként, ha egyszer mindenhol fiúk vannak?
Ahogy pakolgatom a ruhákat, próbálom szortírozni őket kicsit. Megörülök minden fehérnek, sárgának, világoszöldnek, mert azok - kis jóindulattal - akár kislány ruhák is lehetnek, még ha nekem totál fiúcuccnak tűnnek is. Szóval pakolom, pakolom a kis ruhácskákat, és épp azon gondolkodom, hogy ennek a szegény kislánynak semmi csajszis cucca nem lesz, amikor előbukkan valami.
Valami, amiről sejtelmem sincs, hogy hogyan került oda, honnan jött, kié volt eredetileg, és azt sem tudom, hogy lehetséges, hogy bár ezeket a ruhákat én már mind ismerem, ezt az egyetlen darabot soha életemben nem láttam. A kérdéses ruhadarab egy pár kesztyű. Rózsaszín, szőrös kis csuda. Nem passzol egyetlen kezes-lábashoz sem, csak úgy magában lézeng, mintha csak egy angyal dobta volna oda, hogy legyen Lilinek valami csajos cucca is.
Rejtély számomra ez a kis kesztyű. Tényleg nem emlékszem rá, hogy mikor Ákos születése előtt hatvankétszer átpakoltam a babaruhákat, akár egyszer is találkoztam volna ezzel, de most mégis itt van. Néha olyan váratlanul ér egy-egy ilyen furcsaság, hogy hajlamos vagyok úgy tekinteni rá, mintha valami csoda történt volna. Egyetlen pár rózsaszín kesztyű a sok-sok fiúruha között...
Na persze, azért a fiúruhákat is fogja hordani, elvégre ha csak egy szál rózsaszín szőrmekesztyűt adok a lányomra, úgy festene, mint egy kis playboy nyuszi, ahhoz pedig még túúúúl fiatal! :)) Majd valamelyik fehér ruhácskához jó lesz. :)
Utolsó kommentek