Nem vagyok az a kimondott házitündér (de nagyon röhögne most a férjem, ha olvasná! rögtön kijavítana, hogy egyáltalán nem vagyok az). Bevallom, gyakorlatilag nulla igényem van arra, hogy körülöttem rend és makulátlan tisztaság legyen. Egyszerűen mindig van értelmesebb elfoglaltságom a takarításnál, ezért ez valahogy mindig a végére marad.

Ma viszont vendégek jönnek estére, ami azzal is együtt jár, hogy esetleg megnéznék az emeletet (amit én gondosan takargatok mindenki elől amúgy, mert tekintve, hogy itt éljük az életünk nagyobbik felét, itt aztán tényleg el-elszabadul a pokol rendetlenség ügyben). De most az egész ház takarításra vár már megint. Pedig nincs még egy hónapja, hogy kitakarítottam! :DD

Szóval ma megint háziasszonyt játszom, és bevallom, nem kicsit fáradok el a dologtól. Gyerekem néha "szól" bentről, hogy örülne, ha kicsit pihennénk, így hozzá igazítom a szüneteket. Ha szúr a hasam, leülök ide vagy lefekszem. 

Reggel rosszkislány voltam. Az a helyzet ugyanis, hogy gyakorlatilag addig vagyok jól, míg eszem. Előtte, utána rosszul vagyok. Ráadásul az ételek jó részének nem is érzem az ízét rendesen, semmi nem esik úgy igazán jól. Ma reggel viszont kaviáros pirítóst csináltam magamnak, jó sok citrommal meglocsolva. Először kettőt. Aztán még kettőt. És számomra is hihetetlen, de végül még kettőt... Hat pirítóst reggeliztem! Egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Nyamm! Amúgy sem voltam sosem egy fegyelmezett lélek, de úgy látszik, az önuralmam morzsái is végleg megsemmisültek.

És most vége az álmodozásnak, vissza a takarításhoz! Pfujj... :S