Korábban bosszankodtam azon, hogy mi kerül a magánlaborban olyan sokba, és nagyon öntudatosan eldöntöttem, hogy én bizony kihasználom a magyar egészségügy kínálta szolgáltatásokat, ha már egyszer fizetem a TB-t.

Azt hiszem, kezdek megvilágosodni végre. Kezdem megérteni, hogy mi az a plusz szolgáltatás, amit a magánlabor nyújt nekem, és ami ott még véletlenül sem fordulhat elő. A hepatitises incidensről már beszámoltam, na az pl. az egyik, ami szerintem a magánszűrésnél nem fordulhatna elő. A héten azonban megismerkedtem a glükózterhelés állami formájával, és egyre élesebben látom a különbséget.

Amikor Ákossal mentem ilyen vizsgálatra a magánlaborba, akkor mehettem reggel, amikor akartam, én mondtam meg az időpontot. Fizetés, vérvétel, utána cukroslötty lehörpintve, két óra várakozás, új vérvétel, viszont látásra! Az eredmény itthon várt az inboxomban, mire Budapestről megérkeztem Biatorbágyra. Teljes vérkép, vizelet, glükózterhelési eredmény.

Ezzel szemben most az Egészségházban voltam. Glükózterhelés első vérvétele a kiírás szerint 6:30 és 7:00 között. Oké, legyen a 6:30, még akkor is, ha előtte éjjel alig aludtam valamit. Zombimód elsétáltunk az EH-ba, hopsz, nincs véna. Na nézzünk egy másik kezet, oké, itt van. Vizeletminta átadása, vérvétel, cukroslötty, 8:40kor jöjjön vissza (és ha lehet, addig sétálgasson, ne aludjon, mert magasabb lehet a cukorérték, ha ebben a két órában nem használja fel valami tevékenység miatt a cukrot... remek, rendben). Zombik haza, kerülőúton, hogy tovább tartson a séta. Telihold megcsodálása eme korai órán, ráébredés, hogy nem véletlenül voltam álmatlan az éjjel. Otthon könyvek bedobozolása, szendvicskészítés, hogy amikor majd végre lehet, akkor tudjak mit enni, visszaséta az EH-ba. Szúrás, hopsz, bocsi, itt nincs is véna, mégis megint a bal kezéből csapolunk, rendben, mehet, holnap kettőkor jöhet az eredményért.

Mivel a munkások még mindig nálunk "laknak", nem tudtam tegnap délután elmenni a leletért, gondoltam, majd ma délelőtt, Péter is itthon van, jobban meg tudom oldani a fél órás sétát. Vonalkódot átadom, néni nyomtat, eredmény a kezemben, viszlát. Kint olvasni kezdem, hogy mi a helyzet. Glükózterhelés: folyamatban. Szuper. Megyek vissza, mutatom néninek, hogy akkor most mi van? Ja, az még nincs kész. És mikor kapom meg? Érdeklődjön a jövő héten. De mire fel fogom megkapni, ha már nincs nálam a vonalkód? Ja, oké, akkor visszaadom. Ágnes balra el.

* * *

Ha ezt a vizsgálatot a magánlaborban végezték volna, az én mesém létre se jöhetett volna, akkor ugyanis már aznap tudtam volna, hogy mi a helyzet velem. Igaz, pénzbe került volna. Így tehát eldönthetem, hogy türelmesebb leszek-e vagy szegényebb. Tök jó.