Korábban már írtam Nektek arról milyen kétségbeesetten kerestem szegény elhasználódott dörzsikesztyűm utódját, mindhiába. Magenta jelezte aztán, hogy a DM-ben lehet kapni ilyesmit, és nagyon megörültem a hírnek, ezért addig szekíroztam az uramat, míg ma el nem vitt egy plázába, ahol van DM. De addig az üzletig nem jutottam el...

Történt ugyanis, hogy a gyermek (nem a pocakban lakó, hanem a hamarosan középső, jelenleg legfiatalabb, tizenhét éves gyermekünk) kinézett magának egy-két parfümöt, amit óhaja szerint a Jézus hoz majd neki karácsonyra. Mi pedig, mert jó család vagyunk, testületileg felkerekedtünk, hogy segítsünk neki dönteni. Én női szakvéleményt biztosítottam, Apa pedig mint kritikus férfi osztályozta az illatokat. Eszti leginkább csak beletörődött, hogy velünk tart, de kevéssé érdekelte, mit választ végül a hugicája.

A Zarában volt egy finom parfüm, nem volt drága, kellemes virágillatú volt, semmi pacsuli feeling, tényleg tetszett, de azért átmentünk a Douglas nevű boltba is, mert ott volt gyermekünk másik kedvence. Ez egy Csőrikével dekorált parfüm volt, ami nemcsak baromi drága volt, de emellett még olyan édes illata is volt, hogy mondtam Ágicának, ha ezt magára fújja, akkor csak az édesszájú fiúkat csábíthatja el, de azok is inkább felfalják, mint megcsókolják majd.

Már épp fordultunk volna ki az üzletből, mikor véletlenül (nem hiszek a véletlenekben!) megláttam a kesztyűt. Mit kesztyűt? Kesztyűket! Ott sorakoztak álmaim netovábbjai vagy tízféle színben, párosával bezacskózva (anno az Avonost darabra árulták a dögök), és hirtelen úgy éreztem, hogy legszívesebben vagy 10 párat vennék! 590Ft volt egy pár, vettem gyorsan mindjárt kettőt, mert én olyan válogatós vagyok, hogy hol az egyik fürdőszobánkban ér a fürdés, hol a másikban, ezért aztán mindenhová kell mindenből. A kék fürdőbe egy pár fehér kesztyűt vásároltam, a barna bambuszmintásba pedig egy pár narancsost. Aztán fülig érő szájjal vigyorogva még vagy hatvanszor elmondtam az uramnak, hogy én mennyire nagyon boldog vagyok most, és alig várom az esti pancsit, amikor felavathatom legalább az egyik párt.

És most végre itthon vagyunk, a kesztyűk is, meg én is. Este is van, és a fenti kis beszámolótól megint elfogott a vágy, hogy rohanjak a fürdőbe. Ezért aztán rohanok is! Dörzsis-simis szép estét mindenkinek! :D

(Ja, egyébként a Zarás parfümöt vettük meg végül a gyermeknek, mert hallgatott az atyai tanácsra, hogy a fiúknak bizony az a bejövősebb... :D)