Az én kis édesem tegnap úgy elfáradt a nagy mocorgásban, hogy még altatni sem kellett. Ezzel egyébként nem volt egyedül, én is úgy ájultam el este, mint akit leütöttek. Reggelig aludtunk folyamatosan mindketten, aztán 6:20kor felébredtem rá, hogy nekem bizony muszáj kimennem, mert túl sok folyadék van bennem...

Amikor visszafeküdtem az ágyba, hirtelen elkezdett ütemesen rázkódni a pocakom. Lili csuklott. Azt hiszem, hirtelen ébredhetett szegénykém, és ijedtében félrenyelte a magzatvizet. Próbáltam neki segíteni, fordultam erre, fordultam arra, de nem sokat számított. Végül nagy nehezen abbamaradt a csuklás, és vissza is aludtunk mindketten.

Igen fáradékony lett a kis mocorgóm, mert én hiába ébredtem fel fél9 után, ő nem mozdult. Feküdtem az ágyon, és arra gondoltam, milyen hülye vagyok én, hogy folyton a legrosszabbra gondolok! Na de hiába próbáltam volna megnyugtatni magam, tapasztalatból tudom, hogy ha nem mozog, amikor szerintem mozognia kéne, én pánikba esem. Most nem hagytam, hogy idáig jusson a dolog, azon melegében kezembe kaptam a szívhangmérőt, és szerencsére azonnal meg is találtam a kisasszony szívhangját, kalapált rendesen, ahogy kell.

Reggeli után aztán felébredt, és újra nagy viháncolásba kezdett. Nekem mondhatnak a szakkönyvek, amit akarnak a zsíroskenyérről, de a lányom is és én is szeretjük, ezért bizony azt reggeliztünk. Jó fokhagymás és sós, nyami! Aztán délelőtt én nagy feladatba kezdtem: rendet raktam az íróasztalomon, mert már egy pohár tejet sem tudtam hová letenni (jóvanna, irtó rendetlen vagyok, de nem azért születtem erre a világra, hogy folyton takarítsak, nem igaz? :D). Amíg a Mama dolgozott, Lili baba alukált ismét. Néha azért persze bejelentkezett, de csak szolidan.

Nemrég lementünk ebédelni, és a Papa húsleveséből falatoztunk egy keveset. Picilány újra örömtáncban tört ki, úgy látszik, a férjem összes lánya nagy rajongója a férjem húslevesének, tegnap a "középső" (jelenleg legkisebb, de nem sokáig) is lelkesen falatozta. :) 

Most vagyunk az erőgyűjtési fázisban, pihenésként írunk Nektek kicsit, aztán szerintem betolunk valami energiabombát, és nekilátunk a vasalásnak, mert szegény Apucinak már nem nagyon van miben dolgozni menni, muszáj ingvasalásba fogni. Ha jól sejtem, gyermekem attól majd megint elalszik, de nem is baj, segíteni nagyon úgysem tud, pihenjen csak! :) 

Ó, és még valami! Tegnap voltunk megnézni egy tündéri kisfiút, Nimót! A szülei igazán mindenre gondolnak, már saját playlist-je is van Nimónak a youtube-on azokból a dalokból, amiket szívesen hallgat. Az egyik előadó nekünk is nagyon megtetszett, ma le is töltöttünk tőle egy albumnyi zenét. Róluk van szó, ni: 

Köszönjük, Nimó! :))