Ahogy a reklámban van, én is kiabálhatnék, hogy "Apa, kezdődik! Apa, kezdődik!". Na nem a szülés, még nem. De az újabb pánik igen.

Lili igazán lelkes kis prücsök, olyan akrobatikus mutatványokkal kápráztat el egész álló nap, hogy már-már némi szünetért nyögnék fel, de ilyenkor mindig eszembe jut: én akartam, viseljem. Hát elviselem, hogy a belső szerveimet rongyosra rugdossa, hogy néha akkorát kapok, hogy elakad a lélegzetem, hogy hajnalban kelünk, mert a kisasszony korán kelő típus lett... inkább ez, mint a vízkiverős pánik, hogy "miért nem mozog mááááár?!?". Jól van ez így.

Viszont tegnap este a lelkembe hasított egy új gondolat: annyira azzal vagyok elfoglalva, hogy míg odabent van, hogyan tartsam életben, hogy eddig eszembe se jutott, hogy ezzel majd idekint még rengeteget kell dolgozni. És akkor minden józan eszem kezdett elpárologni, és azon kezdtem el rettegni, hogy mi van, ha én olyan hülye vagyok, hogy még pelenkázni se tudok, meg fürdetni, meg etetni... meg ilyenek. Hirtelen úgy éreztem, fogalmam sincs, mit kell egyáltalán egy ilyen pici babával csinálni, hisz egész eddig csak a szülésig jutottam, addig vannak tapasztalataim, addig magabiztos vagyok, tudom, mi vár rám. Na de utána?

Oké, tudom ám, hogy több millió nőnek már sikerült ez a bravúr, hogy ellátta a babáját, és szemernyi kétségem sincs, hogy meg lehet mindent tanulni, de tegnap este valahogy nekem rontott ez az érzés, hogy tök béna vagyok, és semmit nem tudok arról, hogy mit kell csinálnom, és így aztán hogyan leszek én jó anya?

Márpedig én az akarok lenni, mert az én kis tündérem megérdemel egy profi mamit, aki magabiztosan és maximális tudással lát hozzá az ő felneveléséhez... Van még egy pici időm, azt hiszem, gyorsan tovább kell képeznem magam kismamából igazi Mamivá. Lesz dolgom bőven! :)