Túl vagyunk rajta, és kezdem a lényeggel, Lili baba jól van, mindene szépen fejlődik, de a 4D-s ultrahang mindössze arról adott bizonyságot, hogy a gyermek szemérmes, titokzatos, és nagy csibész. Ja, és nagyon csinos kis tarkója van... :D

Történt ugyanis, hogy a tegnapi hatalmas mozdulatsor, amitől elakadt a lélegzetem is, nem volt más, mint egy újabb helyezkedés. A gyönyörűen befordult állapotból visszafordult most megint harántfekvésbe, vagyis keresztbe, de most másik irányba, mint a múltkor. Most a buksija van jobbra, a popsija balra, a lába a bal csípőcsontomat rugdalja, ő pedig nem mutatja a pofiját kamerának még véletlenül sem.

Feküdtem háton, egyik oldalamon, másikon, felálltam... de sehogy nem látszott, elfordult, és csak a tarkóját mutogatta nekünk. Őrületes kis boszorkánypalánta, nem hagyta, hogy meglessük, milyen is ő. Viszont az is kiderült, hogy 33 hetesnek látszik már, tehát pontosan egy héttel nagyobb, mint amekkorának lennie kéne, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy tökéletesen rendben fejlődik. Nagyjából 41 cm "magas", és 2kg körül van a súlya.

Jelen adatok meggyőzték az orvosomat is végre, hogy a gyermek korát én tudom jól, nem ő. :)) Így aztán közölte, hogy szó sem lehet arról, hogy március 3ig várjunk a császárral, legkésőbb február 26-án világra segítik Lilit, ha addig nem akaródzik neki elindulni. Február 15-én fogok bemenni a kórházba, attól kezdve akinek fölös ideje van, azt szívesen látom egy kis trécselésre, időm ugyanis annyi lesz, mint a tenger! :)) 

Orvosom elkezdett célozgatni rá, hogy mennyire ragaszkodom vajon a császárhoz? Abban maradtunk, hogy ha magától elindul, és úgy látjuk, hogy rendben halad a szülés, akkor nekem okés a természetes szülés is, viszont semmi kockázatot nem vállalunk, ha marad harántfekvésben, vagy nem jönnek a fájások, mikor elmegy a magzatvíz, vagy bármi arra utal, hogy nem halad a szülés olyan ütemben, ahogy kell, akkor sürgősségi császárral kimenekítik a kisasszonyt. Szerintem ez így megnyugtató ajánlat.

A kórházban egyébként napi 2 CTGre leszek kiírva, tehát folyamatos megfigyelés alatt tartják kicsi Licsit, és ha bármi jele lenne annak, hogy valami nem oké, akkor jön a sürgősségi császár. Ennyit tehetnek értem, értünk, és én úgy gondolom, hogy ez fair ajánlat. Szóval még egy hónapig blogolok Nektek, utána eltűnök a színről, de telefonon elérhető leszek, és persze a kórházban is fogadhatok a szülés előtt még látogatókat. Ha valakinek van kedve a krónikás szerephez, az majd az utolsó bejegyzésemnél kommentben elmesélheti a többieknek, hogy mit beszélt velem telefonon. Jelentkező? Lehet több is! ;-)))

Nos, így állunk most, én pedig most balra el, mert már nagyon álmos vagyok. Ja, és igen, köldöksérvem van, de egyelőre nincs vele teendő, sanszos, hogy rendbejön a szülés után magától is, mert nem nagyon súlyos. :) Jó éjt, jó hétvégét, drágáim! Pusszancs. :)