Előző terhességem legvégén meglátogatott Kata barátnőm. Mikor meglátott, közölte, hogy semmi kétség, hamarosan szülök, mert olyan csücsöri a szám. A tükörhöz léptem, mert nem értettem, mire céloz. Akkor vettem észre, hog attól tűnt olyan másnak az arcom, hogy a szám széle valahogy kifordult, tényleg olyan Csőrikés lettem.

Múlt éjjel a szokásos "vízi-túrám" alkalmával belenéztem a tükörbe, és hátrahőköltem a látványtól. Megint Csőrike nézett vissza a tükörből rám. Nyugtattam magam ezzel-azzal, reggelre biztos elmúlik, csak álmos vagyok, azért látom másnak magam stb., de reggel ugyanez a kép fogadott. Azóta is ahányszor a tükörbe nézek, megdöbbenek önnön csőrikeségemen. Fura látvány.

Kedvenc terheskönyvemben olvastam mindenféle szülési előjelet, melyek közül ma még egy újabb is beköszöntött (úrinő vagyok, nem részletezem, gusztustalan :D). Ez úgy megijesztett, hogy rögtön nekiláttam hajat mosni, pakolászni a kórházi cuccomat, pedig még nincs itt az idő, még csak január van.

Ha az ember vár valamit, nagyon nehéz megkülönböztetni a megérzést a reménytől. Azt hiszem, a saját vágyakozásom csapdájába estem. Úgy várom ezt a gyereket, hogy már testi tüneteket is produkálok magamnak - amolyan reménysugárként. Végül is nem csoda, évek óta gyereket várok...