Tegnap valami rettentő rossz napom volt. Hajnalban felébresztett az allergiám, én meg ezzel felébresztettem a férjem. Próbált megértő lenni, de szerintem túl fáradt volt hozzá. :) Mire nagyjából elszenderedtünk volna, megérkeztek az ácsok, és a hálószoba mögötti melléképületünk tetőszerkezetét kezdték összekalapálni.

Mi még ekkor is dacoltunk a külvilággal, erőnek erejével próbáltunk aludni. Nekem hasogatott a fejem, olyan voltam, mint aki a kóma és az ébrenlét határán rekedt. Az erőltetett alvási próbálkozásoknak a szomszéd telefonja vetett véget úgy 9 körül, akkor végre felkeltünk, reggeliztünk, de kiderült, hogy a fejfájásom ettől még nem múlik.

Vissza is dőltem azonnal, és délig szundikáltam. Egykor ebédeltünk egyet, aztán újra ágynak dőltem, és négyig aludtam is, de hiába, a fejfájás nem eresztett. Végül kénytelen voltam bevenni egy Advilt (előtte persze megnéztem, mit ír a tájékoztató, de csak a terhesség utolsó három hónapjában tilos, addig nem lehet bajunk tőle). Este hatra, mire megjöttek a vendégek, már valamivel jobban voltam, aztán mikor tizenegykor elmentek, én olyan édesded alvásba süppedtem rögvest, mintha legalábbis napok óta nem aludtam volna.

A terhesség amúgy is mindig mormotát csinál belőlem, éjjel-nappal képes lennék aludni, de ugyanez az allergiára is vonatkozik. Allergiás szezonban iszonyú álmos és fáradt vagyok mindig. Na, most képzeljétek el, hogy ez a kettő egyszerre kábít... Szóval ha nem jelentkezem naponta véletlenül, az nem jelent még egyértelműen bajt, lehet, hogy egyszerűen csak nem bírok felébredni, álmomban meg még nem tudok blogolni. :) 

Ma már sokkal jobban vagyok, nem fáj a fejem, csak az allergia gyötör (minden relatív...). Egyébként olvasom a szakirodalomban, hogy ezen a héten növeszt magának nemiszervet gyermekem, de nekem még vagy 6 hetet kell várni, mire megláthatom, hogy mire jutott. Hiába tök mindegy a gyerek neme, a kíváncsiságom és a türelmetlenségem azért a régi... Alig várom, hogy a nevén szólíthassam, amikor beszélek hozzá! :))