Úgy tűnik, a várandósságom tokkal-vonóval bekebelezett belőlem mindent. Az agyam legkisebb szeglete is ezzel van elfoglalva, így aztán még álmomban sem tudok szabadulni a dologtól. De hogy így összekavarjam a valós emlékeket, mint ahogy múlt éjjel tettem, arra még nem volt példa! 

Történt, hogy este, mikor lefeküdtem, fájt a derekam. Nem fájás volt ez, mert az szakaszosan jön, ez csak úgy fájt, folyamatosan. Nem örültem neki, ráadásul picilányom is olyan tekergésbe kezdett, hogy kezdtem elveszíteni a fonalat, hogy most éppen hogyan fekszik, mert valahogy mindenhol ott volt mindene. Anyukám szerint leltárt készít, amíg még odabent van. Feltérképezi a terepet, nehogy később megbánja, hogy kihagyott valami fontos látnivalót. :)

Szóval a nagy derékfájás és babaugrálás közepette azért csak elaludtam olyan fél2 körül, majd 2 órával később már ébredtem is. Addig viszont különös álmom volt, és bevallom, a röhögéstől nem tudtam visszaaludni. Azt álmodtam, hogy azért fáj a derekam, mert az Auchanban vettünk akciós fájást. A Tescoban is kerestünk, de ott épp nem lehetett kapni, csak jövő hétre ígérték, de az se tuti. Én meg mondtam az Uramnak, hogy menjünk ki a Corába, mert ott biztos lehet normális fájást kapni, ez az akciós elég szar, mert nem szakaszosan fáj, hanem folyamatosan, márpedig a szüléshez nekem szakaszos kell, hogy tudjam, mikor kell nyomni.

Hogy végül eljutottunk-e a kívánt fájás megvásárlásáig, nem tudom, mert felébredtem, és elkezdtem röhögni ott a sötétben, hogy vajon ekkora baromságot hogyan tudtam kitalálni. Akciós fájás... Hipermarketből... Istenem, ideje lesz már, hogy Lili baba kiszabaduljon a mama pocijából, mert úgy tűnik, a mama kezd bekattanni... :DDD

(Jelzem, január 26. van, én pedig február 26-ra vagyok kiírva császárra... szóval max. egy hónap még... Maximum! :D)