Ágnes NEWS

Tegnap voltunk a Down szűrés második fordulóján. Most 10 munkanapig reszkethetek az eredményre várva, utána pedig örülhetek vagy kétségbe eshetek. Majd eldől, de persze reméljük a legjobbakat.

Tegnap hajnalban elutazott a drágám külföldre. Utálom, ha nincs itthon, de így azért elviselhetőbb nélküle az élet, hogy itt van az anyukám addig. Vigyáz rám. :)

Nem vagyok az a kimondott házitündér (de nagyon röhögne most a férjem, ha olvasná! rögtön kijavítana, hogy egyáltalán nem vagyok az). Bevallom, gyakorlatilag nulla igényem van arra, hogy körülöttem rend és makulátlan tisztaság legyen. Egyszerűen mindig van értelmesebb elfoglaltságom a takarításnál, ezért ez valahogy mindig a végére marad.

Talán ezt bírom a legnehezebben... a szagokat. Lassan már illatokat sem érzek, mindennek szaga van. Minden túl sok, túl erős, túl gyomorforgató. Egyszerűen elviselhetetlen.

Tegnap megcsapoltak. Ritka mazochista dolognak tűnik, hogy az ember önként vérét ontja, ráadásul azért, hogy kilyukasszák a bőrét, még fizet is. 13.050 forintot. Mert persze drágább volt, mint a telefonban mondták, ugyanis csak a helyszínen derült ki, hogy a "doktor úr olyan sok mindent kért"...

Nem tudom, hol és mikor, pláne azt, hogy hogyan, de sikerült. Az allergiámat ügyesen váltja a megfázás, most aztán rosszabbul vagyok, mint eddig. Franc.

...vagyis én. Többek között azt szeretem a várandósságban, hogy mindent a hormonokra foghatok. Azt is, amikor kitör belőlem mélyen elnyomott sárkánytermészetem, és azt is, amikor túlérzékenységi rohamomban egy csomag papírzsebkendőt használok el meghatottan pityeregve. Most az utóbbi történt.

A Blogtéren bulit hirdetett az egyik bloggerlány. Először nagy lendülettel azt mondtam, persze, ha tudok, ott leszek, de az előbb a fürdőszobában rájöttem, hogy nem mehetek...

Tegnap valami rettentő rossz napom volt. Hajnalban felébresztett az allergiám, én meg ezzel felébresztettem a férjem. Próbált megértő lenni, de szerintem túl fáradt volt hozzá. :) Mire nagyjából elszenderedtünk volna, megérkeztek az ácsok, és a hálószoba mögötti melléképületünk tetőszerkezetét kezdték összekalapálni.

Felhívtam azt a magánlabort, ahová Ákossal is jártam, mert el kell végezni az első vérvizsgálatot. Kissé szíven ütöttek az új információk...

Helyzet van, bizony, várandós vagyok. :) Ezt csak azon kedves barátaimnak mondom külön, akiknek ez a hír meglepetés.

Naná, hogy nem bírtam ki, 13 hét némaság után most mégis írok. Igen, babablogot. És nem, nem vagyok babonás, úgyhogy légyszi ne is nyúzzatok ezzel! Ákos nem azért halt meg, mert írtam róla, hiszen ha volna összefüggés, kisbabák ezrei halnának meg, hisz rengeteg kismama ír várandós blogot. De szerencsére nem így van.